A plébánia alapítása
A polgárdi plébánia területének túlnyomó része 1863-ig a fülei plébániához tartozott, bár a katolikus hívek száma mindig több volt mint Fülén. Így az 1818. évi fülei Can. Vis. Szerint Fülén 274, Polgárdin 351 hívő volt. Az 1847. évi fülei Can. Vis. Szerint Fülén 293, Polgárdin 426 hívő volt. A fülei plébános minden harmadik vasárnap járt ki misézni Polgárdira. A grófi család 1781-ben kastélyában családi kápolnát állíttatott fel és udvari káplánságot szervezett. A kastélykápolnát Szabó János székesfehérvár-felsővárosi esp. plébános szentelte fel. Az oltárkép a szentcsaládot ábrázolta. A kegyúri család megengedte, hogy a polgárdi hívek azon a vasárnapon, mikor a fülei plébános nem jön Polgárdira misézni, a kastély nyilvános jellegű kápolnájában hallgathassanak szentmisét. 1852-tól, a harmadik templom megépítésétől kezdve a kegyúri család úgy rendelkezett, hogy udvari káplánja mindazon vasár- és ünnepnapon, amikor a fülei plébános nem jött misézni Polgárdiba, a kis templomban misézzék a hívek számára.
A templom építéssel az önállósítás gondolata mind erősebb lett Polgárdin. Szabó János a fülei plébános halála alkalmával az üresedés ideje alatt úgy a hívek, mint a kegyúr kéréssel fordultak a főpásztorhoz, hogy Polgárdit tegye önálló lelkészséggé. A főpásztor örömmel tett eleget a kérésnek, és 1863-ban kuráciává nyilvánította Polgárdit oly képen, hogy a lelkész egyben udvari káplán is volt. A lelkész advent idejét kivéve hétköznap a kastélykápolnában misézett, vasárnap és ünnepnapokon pedig a templomban. A lelkészség megalapítását gyorsan követte a plébániai rangra emelése, amit Pauer János megyéspüspök 1886-ban okmányával erősített meg.